2017. november 17. péntek, Hortenzia, Gerg?

Pálinka: kincs, ami nincs

2006. május 8. 07:51 | Forrás: Origo

A pálinkát 2002-ben nyilvánították hungarikummá, ennek ellenére a magyar állam eddig nem sok intézkedést tett e nemzeti kincs népszerűsítéséért sem itthon, sem külföldön. Az Európai Unió piacain szinte alig van jelen. Pedig az a körülbelül húsz hazai cég, akik minőségi pálinkát állítanak elő, tucatszámra szerzik az érmeket a nemzetközi kiállításokon és versenyeken. Kincs, ami van - és mégsincs.

Linkajánló

Minőségi pálinka. Már a maga a fogalom is homályos, a fogyasztók nagy része nincs is tisztában jelentésével. Olyan pálinka, amelyet kizárólag érett és hibátlan étkezési gyümölcsből készítenek. Különleges, illatos és zamatos, minőségi ital, akárcsak a csúcskategóriás borok. A magyar főzdék termékei tucatszámra gyűjtik az érmeket a különböző nemzetközi versenyeken, legutóbb a bécsi Destillátán, Közép-Európa legrangosabb párlatversenyén szerepeltek kiemelkedően: a benevezett kilenc cég mintegy 40 érmet szerzett hozott haza. Egyedülálló termékről van szó - 2002 óta hungarikum, előállítására szigorú szabályok vonatkoznak, s Magyarország mellett csak két osztrák tartomány kapott engedélyt a pálinka név használatára -, ennek ellenére külföldön szinte egyáltalán nem ismerik.

A hazai piacon valamivel jobb a helyzet, egyre többen ismerkednek meg a minőségi pálinka fogalmával, de itthon is komoly népszerűsítő kampányokra lenne szükség. Az állam azonban nem könnyíti meg a termelők életét: fejlesztési, technológiai támogatás egyáltalán nincs és marketingcélokra is alig költenek. A Deluxe Magazin megkereste az idei Destillata néhány magyar érmesét, hogy az érintettek segítségével alkosson képet az ágazat helyzetéről.

A szektor egyik legnevesebb képviselője, az Agárdi Pálinkafőzde Kft. két arany-, hat ezüst- és öt bronzéremmel tért haza az idei Destillátáról. A cég társtulajdonosa, Vértes Tibor beszámolója szerint a pálinkakészítés semmilyen állami támogatásban nem részesül: technológiai fejlesztésekre nem kapnak pénzt, a Kft. épületét is más típusú, vidékfejlesztési támogatással építették fel. A szakember a magyar piacot illetően optimista, az export mennyisége azonban kicsi: külföldön a pálinkát az olcsó, aromásított szeszesitalokkal azonosítják, s emiatt kevesen hajlandók megfizetni a tiszta gyümölcspálinkák jóval magasabb árát.

A Zimek Különleges Magyar Pálinkákat készítő Treffpunkt GAR 2000 Kft. két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a bécsi versenyen. A zamárdi cég alapítója, a német Roland Zimek elmondta, semmilyen állami támogatást nem kapnak, a jó reklámmértékkel bíró kiállításokon és versenyeken való részvételt saját maguk finanszírozzák. Zimek a hazai piacot illetően ugyancsak bizakodó: szerinte az utóbbi öt évben látványosan nőtt a minőségi pálinkák iránti igény, s ma már a fogyasztók körülbelül 10-20 százaléka keresi ezeket a termékeket.

A Békési Pálinkárium vezetője, Békési Erika hasonló tapasztalatokról számolt be: úgy véli, jó irányba alakulnak a magyar pálinkafogyasztási szokások, a fiatalok közül is egyre többen választják ezt az italt. A békési főzde képviselője a nagy, országos és külföldi népszerűsítő kampányokat hiányolja. Tapasztalataik hasonlóak az Agárdi Pálinkafőzdééhez: a nyugati vásárlók nincsenek tisztában a pálinka fogalmával, s emiatt nem is nagyon vásárolják.

Egy, cége és saját neve elhallgatását kérő szakember szerint az állam nemhogy támogatná, de egyenesen hátrányos helyzetbe hozza a kereskedelmi forgalomra termelő főzdéket. A lakossági bérfőzés jövedéki adója ugyanis feleakkora, mint a piacra kerülő pálinkáké. Főleg vidéken sokan választják ezt a megoldást: a rothadó gyümölcsöt elszállítják egy főzdébe, ahol házi használatra pálinkát készítenek belőle. A hazai fogyasztók nagyrészt ilyen bérfőzésből származó pálinkát isznak, s kisebbségben vannak azok, akik a boltok polcairól választanak minőségi italokat. A szakember azt is elmondta: a piac nagyon telített, s a kisebb cégek nehéz helyzetben vannak az olyan nagyvállalatokkal szemben, mint a Zwack Unicum Rt. vagy a Miskolci Likőrgyár Rt. A kis főzdék termékei nem vagy csak ritkán jelennek meg a nagy áruházláncok kínálatában, inkább borszaküzletek és éttermek segítségével tudják értékesíteni pálinkáikat.

Bizonytalan állami támogatás

A Destillátán négy ezüst- és egy bronzérmet szerző Brill-Market Kft. képviselője, Nagyné Krizl Edit további nehézségekre hívta fel a figyelmet. A főzdéknek ugyanis, mivel nagy adótartalmú jövedéki terméket állítanak elő, minden évben adóraktári engedélyt kell igényelniük, amelynek feltétele jelentős összegű bankgarancia - a kereskedelmi főzdék esetében 10 millió, a finomszeszt is előállító nagyobb cégeknél 40 millió forintról van szó. Az összeg két év után a felére csökken, ha a cég nem vétett a jövedéki előírások ellen, vagyis kvázi "jó adósként" viselkedett. Nagyné szerint az adóraktári engedély garanciához kötése jelentősen hátráltatja a kisebb főzdéket s felborítja a piaci egyensúlyt. A nagyvállalatok ugyanis a termelt mennyiséghez viszonyítva jóval kisebb bankgaranciát kell vállaljanak, ráadásul ehhez megvannak a pénzügyi forrásaik. A kis cégek viszont legtöbbször az ingatlanjaikra kaphatnak csak garanciát - így azok foglalttá válnak, és nem lehet őket például hiteligényléskor fedezetként igénybe venni.

A szakember azt is elmondta: az elmúlt néhány évben érezhetően egyre többen ismerték meg a minőségi pálinkákat, de továbbra is ritka az olyan fogyasztó, aki tudja, miért drágák a csúcspálinkák. Reményei szerint elsőként a minőségi borok fogyasztói fognak a prémium pálinkák felé fordulni, de mindenképp lassú folyamatról van szó. Nagyné szerint ezért is lenne szükség közös marketingre. Az Agrármarketing Centrum Kht. (AMC) ugyan szokott helyeket biztosítani a pálinkafőzdéknek is a nemzetközi bor- és párlatkiállítások közösségi standjain, de a jövőben ez is bizonytalanná válhat, ha a bormarketing irányítása kikerül az AMC kezéből. A kérdés, hogy ebben a helyzetben az AMC szervezne-e standokat csak a főzdék számára, illetve a Bormarketing Kht. hajlandó lenne-e felvállalni a pálinka ügyét is. A két italfajta ugyanis rendszerint egymás társaságában szokott megjelenni a kiállításokon.

Megkerestük az ügyben az Agrármarketing Centrumot is. Dr. Totth Gedeon, az intézmény tanácsadója szerint a pálinka név EU-s levédése "perspektivikusan versenyelőnyt jelent" a magyar ital számára, és a közös marketing - amely az elmúlt években a szakma segítségével kidolgozott stratégiára épül - segítséget fog nyújtani az ágazat számára. Kérdésünkre, hogy ez a stratégia milyen konkrétumokat jelent, vagyis mit tettek eddig és mit szándékoznak tenni a jövőben, azt a választ kaptuk, hogy bármilyen, a pálinkára vonatkozó majdani marketingtevékenység feltétele, hogy az AMC jövőre nagyobb összegből gazdálkodhasson, mert az eddigi költségvetésből erre nem jutott pénz. Dr. Totth elmondása szerint a a gyulai és a kecskeméti pálinkafesztivál támogatásán kívül az AMC eddig nem tett tényleges lépéseket a pálinka hazai népszerűsítése érdekében. Ami a nyugati piacokat illeti, az AMC képviselője szerint eddig azért nem készült komolyabb külföldi promóció, mert a pálinkát nem lehetett márkaként, vagyis egy nagyobb cég termékeként reprezentálni. Ma viszont már vannak olyan pálinkafőzdék, amelyek képesek folyamatosan magas minőségű terméket előállítani. Konkrét kampánytervek ennek ellenére nincsenek - igaz, pénz sincs rájuk.

A főzdék képviselői mindezek mellett általában reménykedve tekintenek a minőségi pálinka hazai piacára: a kereslet egyre bővül, mind többen és többen fedezik fel maguknak ezt a nemes italt. Emellett általános vélemény, hogy a további terjeszkedéshez közösségi marketingre lenne szükségük, azonban a legtöbben úgy látják, ennek megszervezésében sem az AMC-re, sem a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanácsra nem igazán számíthatnak - egyes vélemények szerint utóbbi inkább a nagy Rt.-k érdekeit tartja szem előtt. Igaz, pontosan ennek ellensúlyozására egyre több kis cég lép be a szövetségbe. Az a körülbelül 20 vállalkozás, amely minőségi pálinkát készít az országban, egyelőre kénytelen saját maga finanszírozni mind a fejlesztés költségeit, mind a marketingcélú eseményeken - kiállításokon, versenyeken - való részvételt.