2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella

Nő a DDT-veszély a sarkvidéki jég olvadása miatt

2008. május 15. 14:21 | Forrás: FN

Újabb kutatások szerint a híres-hírhedt rovarirtó szer, amelyet több évtizede "csapdában tart" a sarkvidéki jégtakaró, a jég gyorsütemű olvadása következtében újra felszabadul, és a táplálékláncba jut.

Kapcsolódó témák

Linkajánló

Kutatók az Antarktiszon, az Adélie pingvinek zsírjának és tojásainak vizsgálata során kimutatták, hogy a DDT mennyisége - a rovarirtó szer több évtizedes széleskörű betiltása ellenére - nem csökkent, hanem állandó szinten van jelen az állatok szervezetében.

A második világháború után világszerte rohamosan elterjedt DDT használatát már az 1970-80-as években számos országban betiltották vagy korlátozták, ugyanis a kezdetben csodaszerként üdvözölt rovarirtóról időközben kiderült, hogy rákkeltő hatású, valamint súlyos szaporodási rendellenességet okoz. Madaraknál például gátolja a kalcium-megkötést, ami azt eredményezi, hogy vékonyabb és sérülékenyebb lesz a tojáshéj.

Mivel ez a vegyszer a legtöbb országban már mintegy 3-4 évtizede nincs használatban, a tudósok azt remélték, hogy az állatokban kisebb mennyiségű szermaradványt találnak. "Meglepődve tapasztaltuk, hogy a pingvinek zsírszövetében lévő DDT mennyisége nem csökkent, hanem stabilizálódott" - mondta Heidi Geisz, a Virginia Tengerkutató Intézet (Virginia Institute of Marine Science) munkatársa, aki kutatócsoportjával újjonan végzett vizsgálatok adatait vetette össze korábbi mérésekkel. A kutatók szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy új DDT-forrás jelent meg, vagyis a vizsgált pingvinek a táplálékláncon keresztül ma is felveszik ezt az anyagot.

Mivel az Adélie pingvinek vándorlásuk során nem hagyják el az Antarktiszt, a szennyezés forrásának helyben kell lennie. A kutatók először azt feltételezték, hogy a DDT Afrikából származik, ugyanis több afrikai országban ma újra ezt használják a maláriát okozó szunyogok elleni védekezésül. A DDT ugyanis könnyen a levegőbe kerül, és a légáramlatokkal nagy távolságokra, így a sarkvidékre is eljut, ahol a lehulló csapadékkal együtt kiválik, és felhalmozódik a jégben. Miután a kutatók megvizsgálták a légkör és a felszínen lévő hó DDT-tartalmát, annak alacsony koncentrációja miatt arra a következtetésre jutottak, hogy az állatokba került vegyszer nem (csupán) a jelenlegi DDT használatból származik. További vizsgálatok viszont rámutattak, hogy az olvadékvizek DDT koncentrációja jelentősen magasabb, mint a felszíni hóé vagy a levegőé. A szakértők szerint a hetvenes években világszerte nagy mennyiségben használt vegyszer a déli sarkvidékre is eljutott, és ott felhalmozódott a jégtakaróban. A jelenlegi gyors ütemű olvadás miatt, valószínűleg ezek a vegyszerek most kioldódnak, és bekerülnek a táplálékláncba.

A jégből kiolvadó DDT mennyisége "csak" évi 1-4 kilogramm, ami viszont nem elég a jelenleg az állatoknál tapasztalt nagyszámú megbetegedés alátámasztásához. Így egyelőre bizonytalan, hogy a jégben raktározódó DDT kiolvadása milyen mértékben okozza az állatokban mért magas DDT-koncentrációt, és ehhez milyen mértékben járul hozzá azokról a távoli területekről érkező szennyezőanyag, ahol jelenleg is használják ezt a rovarirtó szert. Birgit Braune, a kanadai környezetvédelmi hivatal munkatársa szerint, a kutatók által bemutatott eredmény abból is adódhatnak, hogy a korábbi mérések más módszerekkel történtek, mint a jelenlegi. Geisz a tervek szerint további vizsgálatok keretében megpróbálja összevetni az Adélie pingvinekben és a térségben élő költözőmadarakban mérhető vegyszermaradványokat.