2018. május 23. szerda, Dezs?

Vakulj magyar!

2013. április 2. 10:47 | Forrás: szoljon.hu

Apósom, elődei nyomán szorgos gazdaként építette a gazdaságát. Jó terméskor a tanyán élő tucatnyi ember eltartása mellett mindig a birtokhoz ragasztott egy darabot, vagy jószágot, gépet vásárolt.

Kapcsolódó témák

Linkajánló

Volt mitől megválnia, amikor az új, világmegváltó eszméktől megtanulta, hogy a magántulajdon lopás, és az enyém, tied, övé már értelmetlen fogalmak.

Mindezt egy levél idézte fel, ami a rég eltávozott ősök helyett az utódoknak érkezett, tudatva, hogy itt az igazság pillanata. A föld után elszámolják a családdal a lába kelt ingóságokat is, tessék a kasszához fáradni. No, lett meglepetés. Az első érdeklődőnek kemény ezer forint ütötte a markát. Mivel a néhai családfő a gazdaság mellett a nemzet gyarapodásán is szorgosan munkálkodott, az összeget az örökösökkel megszorozva kiderült, összesen hatezer forintban számolták a néhai vagyon mai árát.

Igaz, a ló, tehén megdöglött közben, a többi elvásott más kezén, vagy megette a rozsda, de így is zseni volt, aki ezt összehozta, a papír meg türelmes. Formálisan megvolt az igazságtétel. Úgy, mint a kárpótlási jegyek esetén, amivel valószínűleg végleg föltették a koronát a nemzedékekkel ezelőtti intézményes lopásra.

Mert az egyértelmű, hogy amit az elmúlt húsz évben kárpótlásnak neveztek, minden volt, csak nem igazságtétel. Legfeljebb a közös tulajdon címén elkezdett rablás második fázisáról, a javak újraelosztásáról lehet szó. Máskülönben nem azok kezén lenne a hazai föld jelentős része, akiknek felmenői legfeljebb újságban láttak földművest, s a történetben szereplő néhai gazda egykori javait sem gúnyáron próbálnák elszámolni valódi tulajdonosaikkal.